Kelés hajnali ötkor, Ferihegyre ki, búcsúzás. Egyre inkább úgy gondolom, hogy nagyon utálok búcsúzni: nehéz volt annak idején Amerikában is, nehéz volt most is. Csekkolásnál Ferihegyen azt mondták, hogy az ablak mellé kapok ülést, de végül mégis folyosó mellett ültem.
Rómában rájöttem, hogy Aix-En-Provance-ben most ünnep van, szóval lehet, hogy ott nem fogok tudni enni. Ennek örömére befaltam 2 bizalomgerjesztőnek látszó "Ibiza" névre hallgató szendvicset, amiben - mint később kiderült - nem volt hús sem. Mindez csak 10 eurómba került, és így jöttem ki a legolcsóbban...
Nade, hogy mondjak valami pozitívat is, a marseillesi reptérre való megérkezés gyors volt. Maga a reptér meglepően kicsi, és előtte tucatnyi felirat jelzi, hogy merre lehet, hogyan és mennyiért menni. Buszjegy Aix-be 7 euró, és megnéztem időközben a TGV megállót is (egyszer ezt is ki kéne próbálnom).
Érkezés Aix-be már érdekesebb volt: a térképemen kijelölt útvonalon megindultam a szállás felé, gyalog persze, mert nem volt messze. Természetesen az átjáró nem volt nyitva így kerülőutat kellett tennem. A "kerülőút" itt az jelenti, hogy 2 egymástól légvonalban közeli ponthoz egy hatalmas körpályán juthatok csak, így a 5 percesnek igérkező út 20 percesre nyúlik.
Néha közben megálltam beszélgetni emberekkel hátha tudják, merre érdemes menni. Ő tőlük csak azt tudtam meg, hogy a franciák nagy része nem tud angolul. Persze segítőkészek akartak lenni, ezért lelkesen magyaráztak franciául. Mikor látták, hogy nem értem, akkor hangosabban kezdtek el magyarázni, hátha úgy megértem.
A koliba (Les Gazelles) való megérkezés is érdekes volt. A kolitól nem messze ráakadtam 2 mormon szerzetesre akik tudtak angolul, sőt az egyik USA-ban nevelkedett ugyanabban a térségben ahol én voltam egy évig (Georgia). Ők megmutatták, hol találom a kolit, de nem jöttek be velem. A koli igazából több épületből áll, és épp átépítik egy részét, szóval úgy fel van túrva mint Budapest választások előtt.
A bejáratnál egy tipikus francia, segítene, de nem tud. Körbevezet kétszer a koli területén 20+10 kiló cuccal, végül ott hagy mert már tényleg mindent megpróbált. Közben megtalálom a recepciót, ami az építkezés miatt egy konténerben kapott helyet. Itt egy srác ("szpííík inglés un petite") odaadja a szobakulcsot, a havi 235 euróba kerülő koliszobámhoz, ami a felújított részében van a helynek. El is vezet oda, a 6.-on lakom, lift nem múködik. Felcipeljük a cuccomat a 6.-re beköltözök a szobámba, van ágyneműtakaró, fridzsider és egy nagyon furcsa fürdőszoba rész is (kb. egy személy állóhelyének megfelelő méretű, mert egybezsúfolták a wc-t, a mosdót és a zuhanyzót is.
Fél óra pihenés és kipakolás után kopog az ajtón a srác. A jelenkezéskor az írtam a jelentkezési lapra, hogy én az olcsóbb szobát szeretném. A rendszer viszont a drágább (235 Eurós) szobát dobta ki lehetséges választásként és ezek alapján ki is fizettem a letétet. Nade! Mivel az olcsóbb szállást jelöltem be preferanciaként ezért át kell mennem a másik épületben lévő olcsóbb szobába. Hogy ezek után miért fizettem a drágább letétet az olcsóbb szobáért azt nem tudom... majd visszaigénylem.
Összepakolás, 6 emelet le, majd át a másik épületbe. Itt szerencsére csak a 2.-on lakom, és tényleg olcsóbb "kinézetű" a szoba. Külön fordőszoba nincs, a falak hámlanak, nincs szekrényem, de van Wi-fim (erről később). Viszont itt nincs ágynemű, amit kértem, de a srác azt mondta, csak holnap lesz... ok, egy napot kibírok, de hosszú távon nem szeretnék tokaji ifjúsági szállás szintű helyen lakni.
Némi pakolás és sms küldés után, kiruccantam a városba, de már annyira fájt a lábam a sok járástól, hogy csak fél órát járkáltam. Haza, majd bealvás.
Francia nyelvlecke: a TGV-t "Dözsövö"-nek ejtik, ami nekem első blikkre "Deja-vu"-ra emlékeztet.
