Csütörtök este 10: Elisával várunk a buszra, Aix-En-Provence benzin gőzös buszmegállójában. Kitalálja, hogy igyunk egy sört, hátha segít elaludni a 7 órás buszút során. Ismét megállapítjuk, hogy nincs olyan ami nem sörnyitó, miután a pályaudvar egyik laza kövének segítségével kinyitjuk az amúgy pocsék Desperado üveget. Busz előtt csevegünk néhány amerikai lánnyal akik Rómára várnak. Buszút, hosszú, hideg, aludni nem tudok, mert a mögöttem lévő rugdos, előttem lévő beszél. 

 

Péntek reggel 5:  Érkezés hajnali ötkor, a város még alszik, mi már a metróra várunk. A hangfalakból katalán folkzene szól, fél perces váltásokkal a számok között. Szórakoztatni akarják a közönséget.

 

A hostel csak 11 kor enged bennünket beugrani, szóval városban járkálunk, beülünk egy kávézóba, tejeskávé és egy "bikini" szendvics, sonka-sajt, a szokásos varázslat. Elisa német, szóval  lehet sejteni: vannak tervei: consulting Ernst & Youngnál... persze otthon Frankfurtban... legalább valaki haza akar menni. Sokat kell várnunk, unatkozunk, embereket vizslatunk. 

 

Séta a városban, Elisa elmagyarázza az összes márkás boltot amit látunk, én néha úgy teszek, mintha követném. Később találkozó Senor Mexico-val és Senorita Belgicával. Hegyre fel, templom, játszótér, vidámpark, a város álmos szmogját lélegezzük be még a hegy tetején is. Találunk egy táblát, ahol 45 féle nyelven köszöntenek bennünket, a 3 játszópajtás pózol előtte, én fotózok, és a szerencsétlen bohócot nézek, aki 4 felnőttnek próbál előadni péntek reggel.

 

Éhesek vagyunk, sétálunk a városban, találunk egy tapas bárt. Előtte megnézzük a Gaudi által épített egyik szállót, majd elfutunk a Piroskának öltözött őrülttől, aki a Ramblán teszi a békés sétálókat kevésbé békéssé.

 

Vissza a szállóba, pacsizunk az amerikaiakkal, készülünk a buliba, de fáradtak vagyunk... alig aludtunk, de alvás helyett elbeszélgetjük az időt. Vásárolni akartunk, de elütöttük az időt mély-interjúkkal, szóval csak a hátizsákunk választéka maradt számunkra. Ing, parfüm, kis pizza, majd beszélgetünk a hostel fura figuráival: baszk hölgy, aki a 10 legjobb étteremnek dolgozik (állítólag), ausztrálok, akik kb. 2 éve járják Európát (lehet, hogy inkább Ausztráliába kéne költöznöm, meleg van, némi sivatagot meg elviselek, cserébe a karácsonyi bbq partiért a tengerparton). Meg persze az amerikaiak akik megszállták Barcát. Francisco (de la Mexico) Barca pólót szeretne venni, de sokallja a 100 eurós árfolyamot, én csak menni szeretnék a városba és látni dolgokat. 

 

Shoko bár, 2 szint, viszonylag ok zene, alsó szintről a tengerpartra jutunk. Elisa rosszul lett a sok ételtől amit evett, tengerparton ücsörög órákon át, én addig összehaverkodok a biztonságiakkal és a helyi árusokkal, így sikerül kunyerálni vizet és szalvétát. Később nem akarnak visszaengedni a klubba, mert lekopott a pecsétem, így inkább átugrom az egyik asztalt.

 

Szombat: kelés 1 órával lefekvés után, be a városba, La Sagrada Familia, fagyi és metrózás örökkön örökké. Üldögélés egy étterem teraszán, rizsből készült vizet iszok. Rohanás tovább, vásárlás végre, Barcelonába a legtöbb ember inkább vásárol mint turistáskodik, mivel minden olcsó. Lányok elvarázsolva és a forgalomról készítek fotókat, kicsit honvágyam is van. Időjárás nagyon jó, 20 foknak érződik, a szél legalább olyan nyugodt mint az emberek. 

 

Este ismét buli, most csak a belvárosban járkálunk. Kicsi a világ, emberekkel futunk össze Aix-en-Provence-ből. Elbűvölő kis teret találunk pálmafákkal és sörárusokkal. Rengeteg ember teljesen tétlenül élvezi az esti hűs levegőt, majd beinvitálnak minket egy újabb bárba, ahol elütjük az időnket. 2-ig akarunk maradni maximum, 6 lett belőle, egy kebab még mielőtt hazautaznánk, és bealszok a metróállomáson, de 25 katalán kezdi el ordítani a nevem, és egy másodperccel az ajtó csukódása előtt bevágódom. Szép este volt.

 

Vasárnap: teng-lengünk ismét, kijelentkezés a hostel-ből, mexikói étterem, séta a városban... emlékművek integetnek felénk minden sarkon. Divat kiállítások az utca sarkokon, történelminek tűnő oszlopok és modern értelmetlenségek tömege jellemzi ezt a várost, ami a spanyol kultúrán belül egy önálló kultúrát jelképez. Két képzőművészeti ház között Starbucks, végre iszom egy rendes kávét, meg sikerül beszereznem két altatót a hazaútra. Este a hazaúton nem alszok semmit (2 szem altató), kicsit frusztráltan érek haza. Gyorsan hazacuccolás, számvitel könyvet felkapom, 2 óra múlva már vizsgázom. Délután végre alhatok.